A néhai Tivoli

Volt vidám parkja is Aalborgnak, Tivoli Karolinelund volt a neve. 1947-ben nyitotta meg először a kapuját, és bár nem vagyok híve a hányatós vigasságoknak, de kívülről, a kerítésen keresztül kicsit bebámészkodva, amikor arra vezetett az utam (december óta 5 percre lakom tőle) többször megfogadtam, hogy egyszer bemegyek. Nem azért, hogy felüljek a gyomorforgatókra, csak hogy fényképezzek.
Erre tegnapelőtt került sor, de másképpen, mint terveztem. A létesítményt tavaly eladta a tulajdonos az önkormányzatnak, és az a döntés született, hogy a játékokat, járműveket lebontják és szimpla városi parkot építenek a helyére. A Tivoli régóta zárva volt, de szombaton kinyitották, hogy a sok apróbb kacatot nyilvánosan elárverezzék (a hullámvasutat és társait már korábban eladták és elszállították). Mi is elmentünk, és bár semmi nem volt a holmik közt, amiért pénzt adtam volna, de meg szerettem volna ragadni ezt az utolsó utáni pillanatot, hogy körülnézzek és fényképezzek kicsit.
Csak tárgyakat kaptam lencsevégre, nem vagyok az a típus, aki embereket is mer, így mindenkinek a fantáziájára bízom, milyenek voltak azok az arcok, akik már az aukció elkezdése előtt két órával sorban álltak katalógusért és licitálási számért, majd pedig feltehetően fizettek ezekért a dolgokért. Egyszerre volt ijesztő és szomorú az egész.